Szigethi Gyula Mihály

Szigethi Gyula Mihály (Marosvásárhely, 1759 – Székelyudvarhely, 1837. március 3.) drámaíró, Székelyudvarhely neves helytörténeti írója, a Székelyudvarhelyi Református Kollégium bölcsészeti tanára.  Tanulmányait szülővárosában, majd Marburgban, Göttingenben, Stuttgartban és Bécsben végezte. Ezt követően grófi családoknál (gr. Bethlen Sándor majd gr. Teleki József) volt nevelő, majd 1797-ben foglalja el a neki felajánlott bölcsészeti tanszéket a székelyudvarhelyi kollégiumban. Tanári munkássága is kiemelkedő, számos reform fűződik a nevéhez, új tantárgyak (irodalomtörténet, irodalomkritika, statisztika, politika, törvényismeret) oktatását kezdeményezi, a felvilágosodás nyelvművelő programjának szellemében szorgalmazza, majd 1801-ben megalapítja a  városunkban a világi jellegű diákszínjátszás kezdetét jelentő  „Játzdó-Színt”. Szigethi így vall erről: „Állítottunk az oskolában fel egy Jádzó-Színt is, mely lenne az ifjúság gyakoroltatásának s maga viselete formálásának helye”.

Nyomtatásban megjelent munkái: Nemes Udvarhely–Szék Rósáskert, Székely –Udvarhely, a nemes székely Nemzet Anyavárosának leírása, Nemes Udvarhely- Szék statisztikai leírása, Udvarhelyszék. A Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár 37 kötet Szigethi kéziratot őriz. Tartalmaznak a kötetek tanári kurzusokat, tudományos és irodalmi kérdéseket taglaló értekezéseket, jegyzeteket a nyelvről, a kollégium rövid történetét összefoglaló munkát, alkalmi költeményeket, családi feljegyzéseket valamint drámafordításokat és alkotásokat, melyek mind Szigethi Gyula Mihály nagy tudásáról, széleskörű műveltségéről, sokoldalú érdeklődéséről tesznek tanúbizonyságot.

(felh. ir.: Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete, Kriterion, Buk.,1993. )